Teszteltük az Emile Henry 'Bread Cloche' kenyérsütő edényt! Az eredmény fantasztikus!
Az Emile Henry méltán híres különleges “Bread cloche”-áról, vagyis erről a csodás formájú kenyérsütő edényről. Mi most egy rozskenyér sütését próbáltuk ki ebben a speciális edényben és nem tudjuk megcáfolni az évek alatt kialakul kultuszt: tényleg sokkal finomabb, a kenyér belseje szaftosabb és a héj vékony, ámde ropogós. És nem utolsó sorban a kupolának köszönhetően, ami bent tartja a párát, nem reped szét. De lássuk a részleteket!
Rozskenyér - hozzávalók:
- 250 g frissen őrölt teljes kiőrlésű búzaliszt
- 200 g BL80-as búzaliszt
- 300 ml langyos víz
- 2 dkg friss élesztő
- 9 g só
- 1 kk méz
A rozst házimalmon leőröltük, közben az élesztőt langyos vízben egy kis mézzel megfuttattuk. Megdagasztottuk a tésztát az Ankarsum dagasztógép segítségével, majd a tésztát gombóc alakúra formáltuk. A konyhapultot leliszteztük kicsit és hagytuk a tésztát 20 percet érni egy konyharuhával letakarva. Ennyi idő alatt a tészta térfogata kb. 1,5-szeresére nőtt.
Ezután a tésztát alaposan átgyúrtuk, és egy kerek kenyeret formáztunk belőle. Az Émile Henry edény alját durvára őrölt rizsliszttel megszórtuk, a tésztát az edény aljának közepére helyeztük és lefedve a fedővel kb. 40-45 percet hagytuk kelni. A tészta ez idő alatt kétszeresére kelt.
A tál felső, kupolás része a kelesztés közben keletkező párát megtartja, így a kenyér rugalmasan tud növekedni, anélkül hogy szétrepedne.
Ezek után egy kicsit leliszteztük a kenyeret, hogy rusztikus legyen (persze enélkül is ugyanilyen jó lett volna), majd kereszt formában megvágtuk.
A tálat 245 fokos sütőbe tettük és 55 perc sütési időt állítottunk be. Izgalmas folyamat volt, mert nem láttunk bele az edénybe. 40 perc után, amikor levettük a fedőt, csodálatos látvány fogadott bennünket. Egy szép nagyra dagadt, formás, kellően megsült rusztikus cipó várt minket. Még 5 percig sütöttük a kenyeret, hogy kicsit barnább színű legyen a héj. De aki a világos színű kenyeret szereti, hagyja rajta a fedőt az utolsó 5 percben is.
A sütési idő alatt az edény, mely amúgy szép burgundy vörös, sötét vörössé változott a hő hatására.
Az eredmény magáért beszél: gyönyörű, kupolás héjú kenyér, melynek belseje szaftos, héja ropogós és pont ideális vastagságú. A kenyér pedig egyáltalán nem ragadt rá a tálra!
Miután a tál kihűlt, egy nedves ronggyal áttöröltük és már tiszta is volt. Egyébként lehet mosogatógépben is mosni, de nekünk erre most nem volt szükségünk.
Következőnek azt próbáljuk ki, hogy az edényt a sütővel együtt előmelegítjük 250 fokra és forrón vetjük rá a kenyeret - tehát mint egy sütőkő, úgy fog funkcionálni. És persze már készülünk a baguette és a forma kenyér sütőfomák kipróbálására is. Tartsanak velünk!